Hannus életének első, Meli életének sokadik, de egy ideje nem tapasztalt nyolcórányi alvása utáni első pillanatokat megörökítő, kissé szemcsés, de annál vidámabb képek következnek (micsoda szerkesztői bravúr - ez a "nagylány" című bejegyzésre reflektáló poszt):
Meli erre így emlékszik: amikor felébredtem "éjszaka" a nyafogásra, valami fura volt... azt éreztem, hogy sokat aludtam, tehát biztos hogy a hajnalnak inkább a második felénél járunk. Felvettem Nusit és ránéztem az órára: 6 óra! Hékás, átaludta az éjszakát, úgyhogy ünnepi reggeli volt a családnál. Köszönöm Kislányunk, csak így tovább :)
