ebben az esetben nem a nemére gondolok. És, bár a képből elsőre úgy tűnhet, ez a poszt nem a babakocsiról szól. A poszt arról szól, hogy a kislány nagyon szépen nő, amit mi persze nem látunk, nem észlelünk nap mint nap, hanem néha rácsodálkozunk. Nem fér már rá az alkaromra, ahol régebben vidáman végigfeküdt, meglepődünk, hogy a pelenkázóasztalról majdnem lelóg, és a mai sétához készülve ébredtünk rá arra, hogy a képen látható ülésszűkítőben feljebb kellett emelnem a biztonsági öv vállpántjait...
A babakocsiról meg majd máskor.
A posztot élesítve erős hiányérzetem támadt, hiszen a fotó hiányos - ezt most pótlom.
