Schőberl gyerekek

Először csak az tűnt fel, hogy nagyon csendben vannak...

Aztán kiderült, hogy mit néznek annyira... Szombaton játszott a Bayern, hát nem lehet elég korán elkezdeni..

Az Anya-lánya bejegyzés folytatása, avagy Mosoly kisasszony mindenkit levesz a lábáról:) 

+1: Trixivel (leendő Kerivel)

Marci kattintgatott néhány sorozatot a "rendes" fényképezővel, alább ennek egyik eredménye. (Van közte sírós is, mert olyat is tud ám :)

Múlt héten meglátogatott bennünket Andi Julcsival. Persze az elfogult anyuka Nusira koncentrált...de aztán észbe kaptam, hogy mindkettőjük látszódjon a fotón,- megérte: az utolsó kép lett a legjobb :)

Ideje volt levenni a - még szülői hálóból maradt - Klimt képet Hannus szobájának faláról. A művészeti ízlés helyes irányba terelése céljából persze maradhatott volna az osztrák zseni, de ezzel talán még ráérünk. Így, kihasználva az őszbe forduló esős vasárnap délutánját, családi koprodukcióban gondoskodtunk arról, hogy a bécsi szecesszió mellett a vidéki élet szépsége is Hannus szeme elé kerülhessen. Íme, a (fali) Farm!

Annak idején cél volt, hogy praktikus információ is szerepeljen a blogon. Nos, ezek falmatricák, egy csomagban lehet őket kapni, de az egyes figurák önállóak. Igen könnyen ragasztható, leszedhető, újraragasztható, és ezt többször lehet ismételni (kézügyességemből következően ezt gyakorolhattam). Közben Meli a kompozíció kialakításában segédkezett, a fotelben ülve, rajta egy alvó lánykával. Kíváncsian várjuk, mit fog szólni az új falhoz Hanka, akinek megmutatni még nem tudtuk, hisz az esős délutánon (és estén) azt teszi, amit titkon mind szeretnénk: csak enni kelt fel. A kép egyébként a Szűz (Die Jungfrau) volt Klimttől, 1913-ból. Aki élőben szeretné látni az eredetit, annak sajnos nem hozzánk, hanem a prágai Nemzeti Múzeumba kell mennie.

Ritka esemény történt ma reggel - elsőnek keltem fel hármunk közül. Annak érdekében, hogy Meli minél tovább alhasson, kirongyoltam Hanna szobájába, és csöndben leültem a bölcső mellé őrködni. Nemsoká fel is ébredt, erre kiballagtunk a nappaliba, ahol lehevertünk a kanapéra. Szerencsére telefonnal a kezemben, hogy ne csak végigéljem, de végig is dokumentáljam, ahogy a szigorú tekintet egy pillanat alatt átalakul (a képélesség hiányosságaiért az Apple és én elnézést kérünk, de a modell mocorgott): 

Jól indul a reggel, mi? 

Hannus életének első, Meli életének sokadik, de egy ideje nem tapasztalt nyolcórányi alvása utáni első pillanatokat megörökítő, kissé szemcsés, de annál vidámabb képek következnek (micsoda szerkesztői bravúr - ez a "nagylány" című bejegyzésre reflektáló poszt): 

Meli erre így emlékszik: amikor felébredtem "éjszaka" a nyafogásra, valami fura volt... azt éreztem, hogy sokat aludtam, tehát biztos hogy a hajnalnak inkább a második felénél járunk. Felvettem Nusit és ránéztem az órára: 6 óra! Hékás, átaludta az éjszakát, úgyhogy ünnepi reggeli volt a családnál. Köszönöm Kislányunk, csak így tovább :)

Tegnap este 8-tól hajnal 4-ig édesen aludt... És egyhuzamban!

Egy csodálatos pillanatnak lehettünk ma tanúi. Boldog az apai szív. Megkezdődött az, ami a következő huszonöt-harminc évben vár rám, ami megédesíti a napjaimat. Megkaptam az első, a kislányom nevére szóló számlát. És ki is fizethettem. 

Nagy pillanatok ezek. 

"Mellékesen" megjegyzendő, hogy a számla alapját képező ultrahang-vizsgálatok eredménye tökéletes. Na ezért bármennyit. 

ebben az esetben nem a nemére gondolok. És, bár a képből elsőre úgy tűnhet, ez a poszt nem a babakocsiról szól. A poszt arról szól, hogy a kislány nagyon szépen nő, amit mi persze nem látunk, nem észlelünk nap mint nap, hanem néha rácsodálkozunk. Nem fér már rá az alkaromra, ahol régebben vidáman végigfeküdt, meglepődünk, hogy a pelenkázóasztalról majdnem lelóg, és a mai sétához készülve ébredtünk rá arra, hogy a képen látható ülésszűkítőben feljebb kellett emelnem a biztonsági öv vállpántjait...

A babakocsiról meg majd máskor. 

A posztot élesítve erős hiányérzetem támadt, hiszen a fotó hiányos - ezt most pótlom.